Április 28-án terepkutató csapatunk két tagja a Nógrád megyei Bercelen járt, ahol a Bercelszegi Öko Kisközösség két tagjával interjúztak. A tagok meséltek nekünk a jelenlegi (pl. permakultúra) és a tervezett (pl. ökoépítészet, környezetbarátabb ipar) projektjeikről. Kiderült továbbá, hogy a közösség kapcsolatban áll az évente megrendezésre kerülő csobánkapusztai Sun Fesztivállal, gyerektáborokat és kézműves foglalkozásokat tartanak. Megnézhettük két tagjuk közös organikus kertjét is, amely a permakultúra és Gyulai Iván módszereit ötvözi. A berceli közösség tagja az Új Koma Hálónak is.
Tavasszal elhalasztottuk, de reméljük, szeptemberben el tudunk látogatni Geresdlakra!
Ha szeretnél egy alakuló ökoközösség tagja lenni a baranyai dombok között, akkor gyere el velünk szeptember 19-20-án, és ismerd meg Geresdlakot, továbbá Pásztor Zsófit, aki 10 éve él és gazdálkodik a faluban. Zsófi egy induló ökoközösséghez keres társakat.
Terepkutató munkacsoportunk nemrég egy városi kezdeményezés, a Valyo, azaz a Város és Folyó Egyesület tagjaival készített mélyinterjúkat. A kezdeményezés tíz éves múltra tekint vissza, céljuk Budapest és a Duna kapcsolatának javítása, a folyópartok sétálhatóvá tétele – hosszú távon pedig szeretnék elérni, hogy minden Duna-parti kerületnek legyen közvetlen kapcsolata a folyóval: akár egy parti sétány, egy strand vagy bármilyen más, közösségi funkciót betöltő tér.
Céljukat elsősorban az úgynevezett social engenieering módszerének alkalmazásával igyekeznek elérni, azaz a városi tér lehetőségeire, adottságaira és szokatlan, ám lehetséges használati módjaira köztéri alkotásokon, eseményeken, performanszokon keresztül mutatnak rá. A Valyo-hoz fűződik többek között a Szabihíd projekt, a Valyo Kikötő nevű underground szórakozóhely, a Római-parti szabadstrand – de számos más kezdeményezés mellett készítettek már dunai tanösvényt vagy éppen bárki által látogatható Duna-parti szaunát is. Oroszlánrészük volt a „Maradjanak a FÁK a Rómain” csoport létrehozásában és a Nehru-part rehabilitációjában is.
Nyitott, folyamatosan újabb és újabb kiváló ötletekkel teli, de ugyanakkor az eredeti célkitűzést folyton szem előtt tartó csoportot ismertünk meg, akikkel inspiráló volt a beszélgetés.
Terepkutató munkacsoportunk még augusztusban Nandafalván járt, amely hazánk egyik legrégebbi, 1979 óta működő ökoközössége. Nandafalva a Szeged közelében található Balástyához tartozik, és Krisna-tudatú hívők (ún. magyar vaisnavák) lakják, akik azonban nem tartoznak az ISKCON-hoz (International Society of Krishna Consciousness), mint a somogyvámosi Krisna-völgy.
A nandai közösség létszáma csökkent fénykorukhoz képest, jelenleg 6-7 család él ott. Életük fő vezérelvei például az "egyszerű életmód, magas szintű gondolkodás", illetve az ahimszá, a nem-ártás. A biokertészkedést főleg a házaknál művelik kiskerti szinten, illetve a templom melletti parcellán – ezt szerintük is lehetne tovább bővíteni. A közösség eredetileg a templom melletti központi részen élt, most az ezt körülvevő tanyákon laknak.
Jellegzetességük, hogy a dél-alföldi népies stílust ötvözik a hindu stílus egyes elemeivel, ennek szép példája a templomuk: belül a református templomokra jellemző mennyezetkazetták találhatók, ám rajtuk Krisna megjelenései láthatók. A közösség tagjai békések, vendégszeretők, és sokkal inkább a hiteles lelki élet, mint a tagtoborzás vagy a terjeszkedés vágya jellemzi őket.
Akarsz egy ökoközösség része lenni? Íme egy potenciális helyszín: az aprócska Zsibrik Tolna megye déli részén. Ott él Velledits Dóri, akivel már egy ideje együttműködünk, és aki szívesen venné, ha lenne minél több hasonlóan gondolkodó társa a faluban. Most egy kirándulást szervezünk a július 20-21-i hétvégére. Ismerd meg Dórit és a falut, lehet, hamarosan már Te is ott laksz majd! Részleteket itt találsz.
Terepmunkás csapatunk közel egy évtized után újra ellátogatott Gyűrűfűre, a kilencvenes években etalonnak számító ökofaluba. Nagy változást nem tapasztaltunk azóta. Még az ezredfordulón komoly konfliktus rázta meg a közösséget, amelynek utóhatásai mindmáig érzékelhetők. A mai Gyűrűfű messze van a kilencvenes években megfogalmazott álmoktól, lakói csupán laza közösséget alkotnak. Ugyanakkor már önmagában az is egy kis eredmény, hogy az egykoron teljesen elnéptelenedett, majd pedig az ökofalu-alapítók által újraélesztett település még mindig létezik, és így megmaradt a remény egy második újjászületésre.
Már a Kisközösségi Program 2008 őszi indulása óta együttműködtünk a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Hivatalával, amely szintén akkoriban kezdte meg munkáját. Hamar egymásra találtunk, mivel Fülöp Sándor olyan ombudsman akart lenni, aki nem pusztán reagál a hivatalához beérkező ügyekre, hanem egyúttal előremutató megoldásokkal is szolgál. Ennek szellemében indították el "A fenntarthatóság előőrsei" című programjukat, amelyhez mi is csatlakoztunk. Mintegy két évig tartott az együttműködésünk - aztán elfogyott a pénzük az ilyesmire, majd pedig nem sokra rá a kormány meg is szüntette ezt a hivatalt. [Egész pontosan helyettessé fokozták le az ombudsmant, alaposan csorbítva mind a jogosítványait, mind pedig a költségvetését.] Mindenesetre a jövő nemzedékek szószólója 2008-2009. évi jelentésének 275-277. oldalán ott szerepel a mi helyi ökoközösségekkel kapcsolatos terepkutatásaink eredményeinek összefoglalása.
2. A HUMÁNÖKOLÓGIA TANFOLYAM INDULÁSA
Az ökológiai válságról és a kiútlehetőségekről szóló tíz hónapos tanfolyamunk ötlete 2010-ben született meg. A Kisközösségi Program szakmai vezetője, Takács-Sánta András ekkor már több mint egy évtizede tartott az ELTE-n és olykor más egyetemeken is kurzusokat ebben a témakörben, és régóta tervezte, hogy ezt az oktatási munkáját az egyetem falain kívülre is viszi. Erre 2010-ben érett meg az idő a Kisközösségi Program keretein belül, és részben azzal a céllal, hogy a tanfolyam bevételei a program megvalósulását segítsék elő. Már azt is nagy sikerként könyveltük volna el, ha egy húszfős csapattal tudunk indulni az első évben. Végül csaknem háromszor ennyien jelentkeztek... Két csoportot kellett indítani, és nem is tudtunk minden jelentkezőnek helyet adni. A következő két évben szintén két csoporttal zajlott a tanfolyam. Majd 2013-ban András teljes állásba került az egyetemen, ráadásul a humánökológia mesterszak felelőse is lett, így azóta már csak évi egy tanfolyami csoportra jut energiája. Az az egy csoport mindig teljesen megtelik. Az elmúlt nyolc évben mintegy 250-en végezték el, és a visszajelzések alapján sokaknak segített életmódjuk megváltoztatásában vagy akár a munkájukban. Külön öröm számunkra, hogy több egykori résztvevő is ma a Kisközösségi Program munkatársa. További információk a tanfolyamról itt találhatók.
3. AZ ELSŐ RÉSZLETEK A KIÚTIKÖNYVBŐL
Már a Kisközösségi Program indulásakor az egyik fő célunkként tűztük ki, hogy megjelentetünk egy kézikönyvet, amely helyi ökoközösségek számára nyújt majd rengetegféle információt - közösségi életmód-alternatívákról, közösségszervezésről, valamint a helyi politikai döntéshozatal befolyásolásának lehetőségeiről. 2011 júliusában már egy részletet is közzétettünk előzetesen a Kiútikönyvből. Ez a rövid szöveg arról szól, hogy milyen különböző módokon állhatunk hozzá kultúránk jelenlegi válságához. (És határozottan leraktuk a voksunkat az egyik hozzáállás mellett - ez az anyag mindmáig a Kisközösségi Program egyik alapvetése). Rá egy évre már egy teljes fejezetet is közzétettünk „Mit tehetnek helyi (kis)közösségek a biológiai sokféleség megőrzése és a zöldterületek védelme érdekében?” címmel. A két anyagra érkezett egyöntetűen pozitív visszajelzések dacára ezután már csak három rövid esettanulmányt publikáltunk - hacsak nem számoljuk ide "Építőkockák egy új világhoz" című kötetünket [l. a 8. mérföldkövet alább], hiszen ez több tekintetben is a Kiútikönyv előzetese. Mindez nem azt jelenti, hogy ne dolgoztunk volna tovább a könyvön - épp ellenkezőleg: hétről-hétre mindig picit tovább szőttük éveken keresztül. Sok minden kész van már tehát a nagy műből, de a megjelenése még egyáltalán nem áll küszöbön. Időközben rá kellett jönnünk, hogy sokkal nagyobb fába vágtuk a fejszénket, mint amekkorának eleinte tűnt. Önkéntes munkában dolgoztunk a köteten mindvégig, ami egyelőre kevésnek bizonyult. Sok időre és viszonylag sok pénzre lenne szükség a Kiútikönyv elkészítéséhez, ez mostanra feketén-fehéren kiderült. Mindenképp keressük a lehetőséget arra, hogy pár év múlva az asztalra rakhassuk. Addig is itt olvasható, amit eddig publikáltunk belőle.
4. AZ ELSŐ TÁBORUNK (MAJD PEDIG A TÖBBI)
Az első négy évben nem voltak nyári táboraink, jó ideig még csak nem is gondoltunk arra, hogy ilyesmibe vágnánk. Aztán lettek, sőt, ma már gyakorlatilag minden korosztály kipróbálhatja őket. 2012-ben kezdődött a történet a Látó-Mező gyerektáborral - létrehozásában a legfőbb szerepe Flórián Norbinak volt. Egy különleges tábort szerettünk volna, amely nem pusztán természetismereti tábor - nemcsak a tájról szól, hanem a benne szelíden, egymással is törődve élő emberekről ugyanúgy. Az első gyerektáborba még kevesen jöttek el Nagybörzsönybe, ám ők kimondottan lelkesen távoztak. Nem volt kétségünk afelől, hogy ezt folytatnunk el. Ráadásul több felnőtt is jelezte nekünk, hogy egy ilyen táborban ő maga is szívesen részt venne, már ha nem múlt volna el 13 éves. Nosza, kitaláltuk a Látó-Mező felnőttváltozatát, a Földhangolót, és 2013 nyarától már ezt is minden évben megrendezzük. Aztán egy idő után problémaként merült föl, hogy vajon mi lesz azokkal a lelkes, visszatérő táborozóinkkal, akik a Látó-Mezőből már "kiöregedtek", ám a Földhangolóhoz még túl fiatalok. Az ő kedvükért hoztuk létre és tartjuk meg 2016 óta a Szélkergető ifitábort. Ez egy kis létszámú tábor, legalábbis egyelőre, ellentétben a másik kettővel. Bár azok között is van különbség: míg a Földhangolót intenzíven kell hirdetnünk ahhoz, hogy összegyűljön egy nagyobb csapat táborozó, a Látó-Mezőnél erre egyáltalán nincs már szükség: a visszatérő táborozók és barátaik évről évre biztosítják a telt házat. (A táborainkról minden fontos információ megtalálható itt.)
5. NAGYBÖRZSÖNY, AZ ELSŐ AKCIÓKUTATÁSUNK
Már a kezdetektől fogva az volt a Kisközösségi Program fő célja, hogy helyi ökoközösségek létrejöttét és működését segítsük szerte az országban. Mindezt lehetőleg akciókutatások keretében, vagyis egyúttal tudományosan is vizsgálva e folyamatokat. Ám jó pár évig nem éreztük elegendőnek a tudásunkat ennyire felelősségteljes kutatásokhoz. Aztán egyszer csak megérett az idő minderre. Szükség volt még némi szerencsére is: egy nagybörzsönyi lakos, Sebestyén Lóránd csatlakozott programunk munkatársai körébe. 2013 februárjában indítottuk útjára nagybörzsönyi akciókutatásunkat egy ünnepélyes megnyitóval. Az azt követő 2-3 évben sokféleképpen működtünk együtt a helyiekkel: tartottunk ökokört és mini humánökológia tanfolyamot, több szempontból is föltérképeztük a települést, valamint elég sokat ötleteltünk közösen a helyiekkel a cselekvési lehetőségekről. Az első nagyobb dobásnak egy helyi termelői piac megvalósítását választottuk. Ebben többféleképpen segítettük a helyieket, és 2015 áprilisában el is indult a Nagybörzsönyi Stelázsi Termelői Piac. Nagy ünnep volt ez számunkra is, jó páran részt vettünk az eseményen. Ennek dacára akciókutatásunk megfeneklett: ökoközösség kialakulását nem sikerült elősegítenünk; munkatársunk elköltözött, így kapcsolatunk a faluval meggyengült; 2017-ben pedig még a piac is bezárt. Mindezek ellenére valamikor a következő években remélhetőleg lesz majd helyi kezdeményezőkészség ahhoz, hogy mégiscsak létrejöjjön egy ökologikus helyi kisközösség ebben a gyönyörű faluban. Reményünk már csak azért sem megalapozatlan, mert a szomszédos Kóspallagon viszont sikerrel jártunk [l. a 7. mérföldkövet alább]. A nagybörzsönyi akciókutatásról részletesebben pedig Takács-Sánta András könyvében, A közlegelők komédiájában [l. a 9. mérföldkövet alább] lehet olvasni.
6. TEREPMUNKÁINK EREDMÉNYEI A NEMZETI FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSI TANÁCS KIADVÁNYÁBAN
2013-ban felkérést kaptunk arra, hogy vegyünk részt a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) egy kiadványának elkészítésében. Az elektronikusan megjelent jógyakorlat-gyűjtemény végül a "A fenntarthatóság felé való átmenet jó példái Magyarországon" címet kapta. A Kisközösségi Program szakmai vezetője, Takács-Sánta András 14 esettanulmányt készített a kötetbe programunk országjáró terepkutatásainak eredményeire támaszkodva. Így ő lett a kötet egyik vezető szerzője Kajner Péter és Lányi András mellett (miközben az ELTE Humánökológia mesterszakának jó pár akkori hallgatója járult hozzá egy-egy fejezet megírásához). A teljes kiadvány elérhető az NFFT honlapján. Az általunk jegyzett esettanulmányok közül kettő aztán négy évre rá fölfrissítve bekerült az "Építőkockák egy új világhoz" című könyvünkbe is [l. a 8. mérföldkövet alább].
7. KÓSPALLAGON MEGALAKUL AZ ELSŐ ÁLTALUNK INSPIRÁLT ÖKOKÖZÖSSÉG
2014 nyarán kezdődött. Tősgyökeres kóspallagi munkatársunk, Plachi Attila meghívta előadni programunk szakmai vezetőjét, Takács-Sánta Andrást falujába. Már akkor látszott, hogy ez nem egy szokványos falu: mintegy 50 fő jelent meg az interaktív előadáson [ami arányaiban olyan, mintha egy budapesti rendezvényre 100 ezren látogatnának el]. Már ott fölmerült egy ökoközösség létrehozásának lehetősége, amibe még az év végén bele is kezdtünk pár helyi emberrel együtt egy akciókutatás keretében. Tartottunk mini humánökológia tanfolyamot a faluban, ELTE-s diákok pedig többször is kutattak ott segítendő céljainkat. 2016 tavaszára létrejött az ökoközösség Kóspallagon - az első (főként) általunk inspirált ökoközösség! Utána hosszú hónapok teltek el ötleteléssel (no meg filmklubokkal és kisebb akciókkal), mígnem a közösség nemrégiben belevágott az első komolyabb gyakorlati projektjébe: egy ökotájház létrehozásába, amely egyedülálló lenne az országban. Ha még sok olyan helyi ökoközösség alakul, mint amilyen a kóspallagi, Magyarország egész más hely lesz. A kóspallagi akciókutatásról részletesebben Takács-Sánta András könyvében, A közlegelők komédiájában [l. a 9. mérföldkövet alább] lehet olvasni.
8. MEGJELENIK ELSŐ KÖNYVÜNK, AZ ÉPÍTŐKOCKÁK EGY ÚJ VILÁGHOZ
2016-ban adódott egy lehetőség, hogy megmutassunk némi előzetest a Kiútikönyvből [l. a 3. mérföldkövet fentebb] nyomtatásban is. Kapcsolatba kerültünk ugyanis egy kicsi, de annál rokonszenvesebb kiadóval, az Andron Könyv Kft-vel, illetve vezetőjével Kedves Lászlóval, aki nyitott volt egy ilyen munka megjelentetésére. Úgy döntöttünk, hogy egy színes-szagos, lelkesítő esettanulmányokat (főként hazaiakat) tartalmazó könyvecskét fogunk megjelentetni, amely döntően a saját terepmunkáinkon alapszik majd. A könyv megírása klassz csapatmunka volt: 13 szerző jegyzi. A szöveget kiegészítendő sikerült megnyernünk az ország talán legjobb karikaturistáját, Marabut arra, hogy készítsen eredeti illusztrációkat a kötethez. Kismarty-Lechner Zita gyönyörű borítót tervezett. Nem utolsósorban pedig az utolsó fillérig olyan emberek adták össze a pénzt a könyv megjelentetéséhez, akik rokonszenveznek a munkánkkal [ezúton is köszönjük mindenkinek!]. 2017 júniusában, a Könyvhétre meg is jelent a kötet, amely az Építőkockák egy új világhoz címet kapta (alcím: Ökológia, közösség, boldogulás - helyben!). Emlékezetes könyvbemutatót tartottunk a Humusz Házban vicces kvízzel és a Török testvérek remek zenéjével. Azóta pedig szerencsére számos pozitív visszajelzést kaptunk a könyvről. Reméljük, minél többeket inspirál majd cselekvésre! Sok további info a kötetről itt olvasható.
9. MEGJELENIK MÁSODIK KÖNYVÜNK, A KÖZLEGELŐK KOMÉDIÁJA
Mindössze pár hónappal első könyvünk, az "Építőkockák egy új világhoz" megjelenése után 2017 nyarának végén napvilágot látott a második is. A programunk szakmai vezetője, Takács-Sánta András által jegyzett kötet "A közlegelők komédiája" címet kapta - alcíme: "A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból". A könyv a híres közlegelők tragédiája modellt használva vezérfonalként egyrészt a Kisközösségi Program elméleti alapjait mutatja be. Másrészt pedig közösségkutatásaink addigi eredményeit részletezi: picit felújítva szerepel benne a hazai ökologikus helyi közösségeket vizsgáló, az előző év végén megjelent összefoglaló tanulmány, de egy teljes fejezet szól akciókutatásunk addigi tapasztalatairól is. A hátsó borítón egyebek mellett ez olvasható: "Hogyan segíthetnek helyi közösségek komédiába fordítani a tragédiát, vagyis az ökológiai válságot? Mit tanulhatunk mindehhez két távoli sziget lakóitól? Mi jellemzi azokat a hazai ökofalvakat és más helyi ökoközösségeket, amelyek már elindultak ezen az úton?". Az első borítón látható impozáns festmény Závorszky-Simon Márton munkája. Nem utolsósorban pedig ezúttal is sikerült rendhagyó, alighanem sokaknak emlékezetes könyvbemutatót tartanunk a Nemprivát Színház társulatának segítségével. Sok további info a kötetről itt található.
10. HÁLÓZATBA KAPCSOLJUK AZ ÁLTALUNK SEGÍTETT HELYI ÖKOKÖZÖSSÉGEKET
Fentebb már esett szó az első általunk inspirált helyi ökoközösségről, a 2016 elején alakult kóspallagiról [l. a 7. mérföldkövet]. Már nem sokkal ezután elkezdtünk egy-két további kezdeményezést is támogatni, majd pedig 2017-től nyíltan hirdetjük is a honlapunkon, hogy szívesen segítünk mindenkinek, aki egy helyi ökoközösség részévé szeretne válni. 2018 tavaszára már jó pár közösséggel, illetve közösségcsírával működtünk együtt, és fölmerült az ötlet, hogy érdemes lenne őket hálózatba kapcsolni. Ezért 2018. augusztus 22-ére összehívtuk ezen kezdeményezések meghatározó embereit Etyekre. Egy kiváló hangulatú és termékeny megbeszélés fő eredményeként a nap végére megalakítottuk a résztvevő kezdeményezések hálózatát. A cél az, hogy a hálózat révén egyrészt maguk a kezdeményezések is képesek legyenek segíteni egymást, másrészt mi, a Kisközösségi Program munkatársai még hatékonyabban tudjuk támogatni őket. Elhatároztuk azt is, hogy félévente fogunk személyesen találkozni. Az alapítók települései: Budakeszi, Etyek, Göd, Kóspallag és Szentendre. Már most látszik, hogy a háló hamarosan bővülni fog. Várjuk a nemcsak egyetlen ügyre fókuszáló, hanem komplex, ökologikus életmód-alternatívára törekvő közösségek és közösségcsírák csatlakozását. Hisszük és reméljük, hogy valami fontos és belátható időn belül nagy hatású kezdeményezés indult el ezzel a hálózattal 10. születésnapunk évében.
Nemrégiben ismét a Nyimi Öko Közösségnél jártunk - ezúttal a közösség mindennapi életének mélyebb megismerése érdekében résztvevő megfigyelőként.
Nyim község a Balaton déli partjától nem messze, Siófoktól 15 kilométerre fekszik. 2012-ben itt talált otthont magának egy 10-15 családból álló, az ökológiai gondolkodás iránt elkötelezett csapat. A közösség tagjai jelenleg a faluban (illetve részben Budapesten) laknak. A hosszú távú tervük azonban az, hogy egy ökofalut építsenek fel a település határában fekvő 24 hektáros területen – ezáltal pedig a biológiai sokféleség és a természeti erőforrások megőrzésével alakítsanak ki lakó- és életteret a közösség számára.
A tagok a kezdetektől igen nagy hangsúlyt fektetnek a közösség építésére, a kapcsolatokat erősítő tudatos kommunikáció és döntéshozatal eszközeinek meghonosítására. Az együttélés során megélt tapasztalatok közös feldolgozása nyomán egy különlegesen organikus, kollektív tanulási folyamat bontakozik ki. A mostani látogatás során is megfigyelhettük ennek jótékony hatását a közösségi kapcsolódások minőségére.
Az Első Kis-Pesti Kertben jártunk. Utoljára öt évvel ezelőtt interjúztunk náluk (bizony, a kert már 2012 óta virágzik), most kíváncsiak voltunk, hogy miként működik a kertközösség. A legaktívabb – mint ahogy sok másik közösségi kertben is – az idősebb korosztály, akik nagy örömmel és lelkesen viszik a hátukon a kertet, de azért gyerekekből és fiatal szülőkből sincs hiány. Egy gyönyörű, ápolt kertet sikerült létrehozni és fenntartani az évek során, ahová igazi felüdülés betérni. Egyértelműen sok tartós kapcsolatot hozott a kezdeményezés, de emellett érdemes kiemelni igen aktív tankerti tevékenységüket is. Több iskola, óvoda csemetéi látogatják rendszeresen a kertet és tanulnak náluk akár ültetést, növénygondozást a tanparcellában, vagy pedig felismerő, szórakoztató játékokat játszanak.
Közzétettük az utolsó előtti darabot a januári Gyurgyalag Műhelyünkön készült videók közül. György Bálint előadása az országjáró terepkutatásainkat mutatja be, de többek között az is kiderül belőle ezen túl, hogy mi köze van Asimovnak a Kisközösségi Programhoz.
Terepmunkás csapatunk látogatást tett a Budapest XIII. kerületében nemrégiben megnyílt Ligeti Boltban. A bolt vezetőjével, Sipos Melindával beszélgettünk. Az interjúból megtudtuk, hogy már az üzlet eredeti koncepciója is a fenntarthatóság melletti elköteleződésről szólt, kiemelve a nulla hulladék elvét. Melinda többnyire olyan beszállítókkal dolgozik, akik hazai és biotermékeket hoznak a boltba - ezeket a vásárlók a saját igényeiknek megfelelő adagban, kimérve tudják megvenni. A Ligeti Boltban így sokféle minőségi termék kapható. Akik felkeresik az üzletet, azoknak ajánlatos saját edényt hozni, de egyébként a boltban is lehet kapni tárolóüvegeket és textilzsákokat.
Akarsz egy ökoközösség része lenni? Egy potenciális helyszín a gyönyörű fekvésű Kács a Bükkalján. Él ott már jó pár éve egy házaspár, akik szívesen vennék, ha lennének hasonlóan gondolkodó társaik a faluban. Most egy kirándulást szervezünk, ismerd meg őket és a falut, lehet, hamarosan már Te is ott laksz majd! Részleteket itt találsz.
A tatabányai Gördülő Kosár bevásárlóközösségnél interjúzott terepmunkás csapatunk nemrégiben. A bevásárlóközösségben környékbeli kistermelők és gazdák termékeit lehet megrendelni, a heti átadónapokat pedig - amikor a termelőkkel személyesen is lehet találkozni - olykor különféle programok is színesítik. Előzetes várakozásainkhoz képest azonban mást is találtunk: szoros együttműködésben működik a bevásárlóközösséggel a Gördülő Paradicsom Szociális Szövetkezet. E szervezeten keresztül a Mozgáskorlátozottak Komárom-Esztergom Megyei Egyesülete vegyszermentes zöldség- és gyümölcstermesztésben foglalkoztat sérülteket, és terményeik egy részét értékesítik is a bevásárlóközösség révén. Ezen felül érzékenyítő programokat is tartanak, főleg iskolások számára.
Terepes csapatunk két tagja február 9-én az esztergomi Kiskosár Bevásárlóközösség szervezőivel készített interjúkat. A bevásárlóközösség átadási napjain hétről hétre több tucat család juthat helyi, kistermelői élelemhez, és találkozhat is a környékbeli termelőkkel. A termesztés körülményeinek jobb megismerése, illetve a kapcsolatok erősítése érdekében a vásárlóknak közös termelőlátogatásokat szerveznek, de a gazdák is többször összeülnek egy évben. A közelmúltban elkezdtek a termelők szemléletformálására is nagyobb hangsúlyt helyezni annak érdekében, hogy az általuk szerzett bevételek lehetőleg helyben tudjanak tovább forogni. Tapasztalataik továbbadásával más bevásárlóközösségek indulását is szeretnék segíteni - ahogy tették ezt már korábban is, igencsak sikeresen.
Öt rövid, TED-szerű előadásban mutatjuk be az idén 10 éves Kisközösségi Program tevékenységét:
Miért fontos a közösségek újrafelfedezése az ökológiai válság leküzdéséhez? (Takács-Sánta András)
Miért érezzük hangsúlyos eszköznek a könyveinket az ökologikus helyi megoldások előmozdításában? (Tauber Tamás)
Miket tapasztaltunk több tucat helyi ökokezdeményezést vizsgáló terepmunkáink során? (György Bálint)
Hogyan segítjük a gyakorlatban ökologikus helyi közösségek létrejöttét és működését? (Plachi Attila)
Milyen élményeket kapnak a nyári ökotáborainkban résztvevő gyerekek és felnőttek? (Flórián Norbert)
Az előadások után természetesen lesz lehetőség beszélgetésre, vitára is.
Időpont: 2018. január 26. 17.45 – 20h.
Helyszín: ELTE Lágymányosi Campusa, Bp. XI. Pázmány sétány 1/a., VII. em. 7.18-as terem.
A rendezvény nyílt és ingyenes, ám regisztrációhoz kötött. Aki szeretne részt venni, kérjük, jelezze szándékát legkésőbb január 25-e éjfélig az info@kiskozossegek.hu címen!
Terepmunkás csapatunk nemrégiben Nagyvázsonyban járt, ahol főként az önkormányzat indított néhány olyan ökokezdeményezést, amelyek fölkeltették a figyelmünket. Leginkább a lovaskocsis szelektívhulladék-gyűjtésre voltunk kíváncsiak - elindításának lehetőségeit egyelőre keresik a helyiek. De érdekelt bennünket az önkormányzati épületek energetikai korszerűsítése, az elektromos busz és az energiahatékony közvilágítás is.
2009 óta zajló országjáró terepmunkánk új irányt vett: az általunk legjobban működőnek gondolt helyi ökoközösségekről immár főként úgy szeretnénk még alaposabb tudást szerezni (majd pedig e tudást megosztani másokkal), hogy pár napig részt veszünk az életükben - segítünk mindennapos munkáikban, közben pedig beszélgetünk. Elsőként a Szeged környéki tanyavilágban 2010 óta létező Szeri Ökotanyák Szövetségéhez (SZÖSZ) látogattunk idén nyáron - akiknél korábban már kétszer is interjúztunk. Örömmel tapasztaltuk, hogy dacára a tagok közötti sokszor elég nagy földrajzi távolságnak, a közösség továbbra is jól működik, sőt, ma már a helyi ökoközösségek egyik legjobb hazai példájának számítanak. Igaz ez annak ellenére, hogy akadtak olyan évek, amikor ők is valamivel szorosabb közösségben éltek egymással, mint amilyenben jelenleg.
Terepmunkás csapatunk nemrégiben Kisberényben járt, ahol megismerkedtünk egy hét éve alakult, tág baráti-rokoni ismeretségből verbuválódott közösséggel.
Ebben a közösségben a tagok nem próbálják együttélésüket írott, merev szabályokkal keretezni, ehelyett az őszinte, segítő baráti közeg fenntartására helyezik a hangsúlyt. Önellátók szeretnének lenni minél több téren, és ehhez mindenki egyénileg tesz hozzá saját vállalása szerint. Szociális szövetkezetük van, amin keresztül besegítenek egymásnak, ki értékesítéssel, ki kétkezi munkával a vegyszermentes kertészetben - de akad például olyan ember is, aki táborokat szervez. Az egyén felől közelítenek a közös felé, hogy saját életében mindenki megtalálja a hozzá illő értelmes munkát, amivel aztán a közösség javát is szolgálhatja. Egy sokszínű, egészséges, baráti közösséget találtunk, ahol elfogadták, hogy vidéken gyökeret ereszteni csak kitartó munkával lehet. Ugyanakkor erőt ad nekik a tudat, hogy mindig számíthatnak egymásra. Élmény volt hallgatni őket.
Terepmunkás kutatócsoportunk Pázmándon járt, ahol a Mesefalu Egyesület közösségének tagjaival készítettünk interjúkat, miután 2014-ben egyszer már meglátogattuk őket.
Az egyesületet a fenntarthatóság és közösségfejlesztés érdekében alapították 2012-ben, azonban már a kezdetektől fogva a településen jó ideje jelenlévő, részben politikai megosztottságból adódó pártoskodás kereszttüzébe került. Az egyesület környékén formálódó közösség tagjainak nem volt egységes elképzelésük a faluban uralkodó megosztottság és az őket ért támadások kezelésére, így inkább a visszahúzódás mellett döntöttek. Bár közösségként igazán kibontakozni még nem tudtak, a tagok saját útjaikon igyekeznek előmozdítani elképzeléseiket.
A pázmándi Mesefalu története tanulsággal bír mindazok számára, akik manapság közösséget szeretnének alapítani, ám azt elsősorban a projektek oldaláról közelítik meg. Ez a példa fölhívja a figyelmet arra, hogy szükséges ismerni, és nagy empátiával megérteni az adott közeget, amely helyet adna számukra. Ám ugyanúgy arra is, hogy egy település tősgyökeres lakóinak gyakran érdemes volna a ma megszokottnál nyitottabbnak lenniük az újonnan betelepültek jobbító szándékú próbálkozásaira.
Terepmunkás csoportunk az elmúlt hónapokban többször is ellátogatott a főváros kispesti kerületébe, amelynek része az egyedülálló településszerkezettel és közösséggel rendelkező Wekerletelep városrész. Nyolc évvel ezelőtt helyi civilek egy csoportja úgy döntött, hogy elkezdi öntevékenyen segíteni a kerületben élőket többféle ügy mentén. A csoportosulás a nemzetközi Transition mozgalomhoz csatlakozva fölvette az Átalakuló Wekerle nevet.
Létrehoztak ismeretterjesztő és gyakorlati programokat: például a helyi energiahatékonyság előmozdítása érdekében egy olyan lakásszigetelési programot, amelynek gyakorlatait a lakók ma már saját maguk között terjesztik. Szociális szempontú tevékenységeket is folytatnak, például a 2015-ben indult Zöldségkommandót, aminek keretében a rászorulóknak gyűjtenek eladásra már nem szánt, de még fogyasztható élelmiszert. Itt említhető még a "szombati tanoda" is, ahol mélyszegénységben élő gyermekeknek tartanak foglalkozásokat.
Tavasszal megjelenő jógyakorlat-gyűjteményünk anyagának bővítése keretében Pécsett, a Retextil Alapítványnál interjúztunk. Megismerhettük náluk a háztartási és ipari textilhulladék újrahasznosításának egy speciális és eredeti módszerét. Ez egyúttal egy olyan szocioterápiás tevékenység is, amelynek során a megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékkal élő munkatársak a közösen végzett tevékenységek során együtt fejlesztik képességeiket, és tanulják az együttműködést. Készítenek - többek között - fejlesztő eszközöket kisgyerekeknek, részt vettek az Ozora Fesztivál díszleteinek elkészítésében, valamint kialakítottak egy játszóházat is a gyerekek nagy örömére. További részletek a néhány hónap múlva megjelenő könyvünkben lesznek olvashatóak.
Eddig nyilvánosan hallgattunk róla, de most már nem tudjuk tovább magunkban tartani: idén tavasszal a Pest megyei Kóspallagon útjára indult az első olyan közösség, amelynek elindulását főként a Kisközösségi Program inspirálta, életfolyamataiban segítette, és jelenleg is folyamatosan kapcsolatot tart vele. Programunk fő célja, hogy minél több ökologikus helyi kisközösség jöjjön létre hazánkban. Két akciókutatásunk keretében immár bő három éve igyekszünk segíteni is ilyen közösségek létrejöttét. Ez a munkánk először Kóspallagon hozott sikert. A közösség mintegy 25-30 tagja most már hónapok óta rendszeresen találkozik, jelenleg többek között ökofilmklubot tartanak, és aligha kell már sokat várni az első gyakorlati projektjükre. Mindez pedig reményeink szerint még csak a biztató kezdet.
December elején terepmunkás csapatunk ellátogatott Bakonyszombathelyre, ahol a falu önkormányzatának ökofalu-projektjét mértük föl. A kezdeményezést 2011-ben indította útjára a település polgármestere, Pintér Lajos. Kezdetben falurendezés és intézményi felújítások történtek, például a helyi iskola és az utak átalakítása.
A projekt keretében tanösvényt építettek ki, a bakonyszombathelyi óvoda és általános iskola pedig ökológiai nevelési programot indított. A projekt eddigi legfőbb eredménye az energetikai átalakulás. A közintézmények fűtése biomassza-tüzelésű kazánokkal működik, a helyi művelődési ház épületének villamosáram-igényét pedig napelemek szolgálják ki.
Az önkormányzatnál tervezik a projekt bővítését és a helyiek minél szélesebb körű bevonását. A település ökologikus átalakítása terveik szerint azáltal, hogy élhetőbbé tenné a községet, a helyi gazdaság lehetőségeinek és így a lakosság megtartásának is kedvezne. „Szemlélet és munkához jutás”, vállalkozásuk így jellemezhető a polgármester szavai szerint.
Ha tagja akarsz lenni egy ökologikus helyi közösségnek, íme egy új lehetőség!
Az idei felnőtt táborunkat egy gyönyörű kis faluban tartottuk, a Bükkalján, Kácson. Találkoztunk itt egy rokonszenves fiatal házaspárral: Grünczeisz Berta és Simon Csaba már évek óta ott élnek három gyerekükkel. Aktívak a településen és környékén, többek között ők működtetik az Életfa Természetbarát Egyesületet . Azt mesélték, nagyon örülnének annak, ha Kácsra költözne még néhány hozzájuk hasonlóan gondolkodó ember, akikkel egy közösséget tudnának létrehozni. Szívesen segítenek az első lépésekben, még lakást is tudnak átmenetileg biztosítani. Akit érdekel a lehetőség, keresse őket bátran: eletfalevel@gmail.com. Illetve Csaba száma: 20/260-6336.
2016 júniusában terepmunkás csapatunk egy ígéretes Somogy megyei kezdeményezéshez, a nyimi ökofalu közösséghez látogatott. A közösség 2010-ben jött létre különböző területekről érkezett, életmódjukon változtatni kívánó emberek találkozásával. Sajátos igényeiknek megfelelő, céltudatos területkeresésbe fogtak. Végül a Siófokhoz közeli zsákfalura, Nyimre esett a választásuk, amelynek külterületén 2012-ben 25 hektárt vásárolt meg a közösség által létrehozott Felkelő Nap Egyesület.
Fölfogásuk szerint ahhoz, hogy egy (öko)falu meg tudjon gyökerezni, és folyamatos fejlődésre legyen képes, elengedhetetlen a közösség előzetes megszervezése, összetartó erejének megerősítése és fenntartása. Egyelőre nagyobbrészt „kétlakiak” tartoznak a közösséghez. Ám egyre többen vesznek házat (egyelőre) magán a településen, hogy helyben, állandó jelenlét mellett munkálkodhassanak a már meglévő közösségi területeken.
Hat év után visszatértünk a Pécshez közeli Hosszúheténybe, hogy újra interjúzzunk az ottani helyi ökoközösség tagjaival. Noha a közösség személyi összetétele viszonylag sokat változott az elmúlt években, örömmel tapasztaltuk, hogy továbbra is aktívan tevékenykedik a településen. Fő céljuk Hosszúhetény lakóinak "zöldítése", aminek érdekében rendszeresen szerveznek nyilvános előadásokat, magbörzéket, bolhapiacot és egyéb rendezvényeket. Alapítványuk és szociális szövetkezetük révén anyagi alapokat is igyekeznek teremteni tevékenységükhöz. Kimondottan izgalmas új projektjük egy közösségi tanoda indítása, amely alternatívát kínál kisiskolásoknak az állami iskolarendszerrel szemben. Az idén szeptemberben induló tanodában a gyerekek formailag magántanulók lesznek ugyan, mégis közösségben, rengeteg szabadtéri foglalkozással tarkítva tölthetik napjaikat.
Múlt hétvégén a Bükk lábánál fekvő Cserépfalun jártak munkatársaink, ahol egy egyszerű, ám nagyszerű közösségi kezdeményezésre, egy könyvmegállóra (vagyis egy buszmegállóba kihelyezett minikönyvtárra) voltak kíváncsiak. Arra keresték a választ, hogy vajon mennyire használják ezt a szolgáltatást a település lakói. A látogatást egy korábbi, a kezdeményezés elindítójával, Tóth Péterrel készített interjú előzte meg, aki elmondta, hogy immár másfél éve működik a könyvmegálló, amelynek elsődleges célja, hogy az emberek olvassanak. Bárki elvihet könyvet, amit később visszavihet, vagy rakhat a polcra helyette másikat, de az sem gond, ha nem kerül új könyv a régi helyére. A rendszer nem igényel sok törődést: folyamatosan cserélődik a kínálat, és nagyon sok a könyvfelajánlás.
A településen élők jó ötletnek tartják a kezdeményezést, de főként azok használják, akik gyakran járnak a központba, illetve busszal közlekednek. Az is kiderült a terepmunka során, hogy ez a külföldi példák mintájára létrehozott könyvmegálló nem igazán tölt be közösségfejlesztő funkciót Cserépfalun - ám nem azért, mert maga az eszköz nem jó, hanem mert a faluban már eleve egy összeszokott, összetartó közösség működik, mindenki ismer mindenkit. Más településeken viszont, ahol adódik igény a közösségfejlesztésre, minden bizonnyal jól kiaknázható eszköz lehetne a könyvmegálló, hiszen annak használata (leginkább a könyvekkel kapcsolatban kialakuló párbeszédeknek köszönhetően) erősítheti a lakók már meglévő kapcsolatait, illetve újak kialakulásában segíthet.
A korábban Diósdra tervezett Kerox-üzem elleni, néhány évvel ezelőtti civil akció két kulcsfigurájával interjúztunk a közelmúltban. Az üzem működése sok diósdi szerint komoly környezetterhelést, ezáltal pedig életminőségük romlását eredményezte volna. Az interjúk megerősítettek bennünket abban, hogy ez a sikeres, a beruházás megakadályozásával végződött tiltakozás példaértékű lehet sokak számára. Igaz ez még akkor is, ha a képet árnyalja, hogy az üzem végül a szomszédos Sóskúton fölépült. Ennek ellenére a diósdi csapat ügyessége és civil kurázsija mindenképp figyelemre méltó. Ráadásul fontos eredmény az is, hogy a tiltakozás hangadói azóta is tartják a kapcsolatot egymással, olykor közös programokat is szerveznek.
Az alakulásukat követő évben, 2011-ben már interjúztunk náluk, idén januárban pedig ismét fölkerestük a pusztaszeri SZÖSZ (Szeri Ökotanyák Szövetsége) kisközösségi kezdeményezés néhány tagját.
Interjúinkból egyértelműen kiderült: a közösség nemcsak hogy azóta is él és működik, hanem az évek során bővült, kötelékeiben szorosabbá, tevékenységében pedig sokszínűbbé vált. Az építkezési kalákáktól és a csereberéktől kezdve az aratáson, az erdőültetésen és a gyümölcsszüreten át egészen a kosárfonó tanfolyamig a családok számos közös tevékenységet végeznek. Nem utolsósorban közösen oktatják általános iskolás gyermekeiket is, akik így, magántanulókként remek eredményeket érnek el az iskolai vizsgákon. A családok együttműködése annak dacára példaértékű, hogy néhány tanya igencsak távol fekszik egymástól.
A SZÖSZ tagjait egy közös, főként a természetközeliségen (kisebb mértékben pedig a hagyományőrzésen) alapuló eszmerendszer köti össze. Más hasonló tanyasi ökoközösségről egyelőre nincs tudomásunk, pedig a SZÖSZ jó példaként szolgálhatna ilyesféle kezdeményezésekhez.
Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a Kisközösségi Program munkatársainak hathatós segítségével helyi, termelői piac indult idén áprilisban akciókutatásunk egyik helyszínén, Nagybörzsönyben. Azóta minden szombaton kínálták portékáikat a helyi és környékbeli termelők.
Terepmunkánk legfrissebb helyszíne az Alföld északi peremén található Hajdúnánás volt augusztusban. Elsősorban a helyi önkormányzat gazdaságfejlesztési kezdeményezései, azon belül is helyi pénze, a Bocskai korona jó híre hívott minket a városba. Amit aztán ott láthattunk, hallhattunk, megízlelhettünk, minden képzeletet felülmúlt. A helyi önkormányzat gazdaságfejlesztési elképzeléseinek működtetése még elég fiatal, de máris országos híre van. A kb. 17 500 fős város – amely nemrég még majdnem 20 ezer lakosú volt – ugyanúgy küzd az elvándorlással, mint a hasonló vagy még kisebb települések. Ennek megállítására, a város vonzóvá, marasztalóvá tételére a helyi vezetés, elsősorban a 2010-ben megválasztott polgármester, Szólláth Tibor saját példája alapján – mint 2003-ban az „Év biogazdája” címet kapott biotermelő – kezdte el az önkormányzat erőforrásait is az értékteremtő biogazdálkodásra átállítani.
A városban a professzionális tudás és szervezettség ötvöződik a helyi elkötelezettséggel, az értékteremtéssel, és alkot különleges elegyet, aminek nyomán egyre több embert foglalkoztató, a helyi értékeket feltáró, bemutató, és ügyes módszerekkel helyben tartó, a javakkal gondosan bánó munka immár a külső szemlélő számára is vonzó eredménye tárult fel előttünk. A polgármester az elmúlt évek során sorban szemelte ki azokat a vezető személyeket, akik a maguk területén jól teljesítettek, elhivatottak voltak, és kérte fel őket a város érdekében elvégzendő munkára. Így lett a városnak a helyi piacon belül Nánási Portéka nevű saját márkája, megújult közösségi jószágtartása, szociális szövetkezet által vitt ökogazdálkodása a Kenderes Kertben, a helyi termékek, szolgáltatások elszámolásához használt helyi pénze, megújuló tradicionális szalmaipara, a helyi termál- és gyógyvizet egyre jobban kiaknázó gyógyfürdője. Arkhimédész híres mondása: „adj nekem egy szilárd pontot, és egy emelővel az egész világot kifordítom a sarkából”. Hajdúnánás megtalálta ezt a szilárd pontot, és az emelője is megvan hozzá. A megoldás pedig igazi közösségi megoldás lett, amivel nekünk is példát mutat. Aki nem hiszi, járjon utána. Mi is ezt tettük. De legalábbis érdemes megnézni a Nánási Portéka márkafilmjét.
Terepmunkánk legutóbbi helyszíne a festői szépségű palóc falu, Rimóc volt. A helyi önkormányzat nemcsak a térségben (Nógrád megye), de országos szinten is példaértékű kezdeményezései keltették föl az érdeklődésünket: a megújuló energiaforrások egyre szélesebb körű használata, a helyi általános iskola környezeti nevelési gyakorlata (főleg tankert formájában), valamint az önkormányzati földeken közmunkával termelt élelmiszerek fölhasználása a közétkeztetésben.
Továbbá a településen az 1990-es évek eleje óta működik szociális bolt, ahol helyi termékeket is lehet kapni - az árusítás során keletkezett hasznot pedig a Rimóc Községért Alapítványon keresztül a falu, illetve a közintézmények fejlesztésére fordítják. A közösségi ház ad otthont a Települési Értéktárnak.
Ottlétünkkor a polgármesteri posztot 25 éve betöltő Beszkid Andorral, a közmunkaprogram helyi szervezéséért felelős Beszkid Jánosnéval és a tankerti foglalkozások vezetőjével, Szabó Mónikával beszélgettünk. Rimóc, éppúgy mint a falvak túlnyomó többsége elöregedéssel, elnéptelenedéssel küzd, ám a szép környezet és a faluvezetés előremutató, céltudatos fejlesztései vonzóak lehetnek a vidékre költözők számára, ami a falvat új élettel töltheti meg.
2015 áprilisában terepes csapatunk 6 év után visszatért első kutatási helyszínére, a Tolna megyei Nagyszékelybe. Leginkább az utóbbi évek változásaira, eredményeire, tanulságaira voltunk kíváncsiak.
Néhány alapító tag távozása ellenére a KÖRTE-ben (Közösségi Önellátásra Ráhangoló Tudatos Együttműködés) jelenleg is kb. 5 háztartás törekszik laza közösségben önellátásra, ez az úgynevezett „KÖRTE-mag.” A családi ökologikus megoldásokon túl több példaértékű kezdeményezésben is részt vesznek.
A 2015 márciusában indult, a Norvég Civil Alap által finanszírozott „Gyümölcsészháló” programban a Göcsej Természetvédelmi Alapítvánnyal működnek együtt. A program céljai között szerepel egy hatékonyan működő gyümölcsészhálózat létrehozása, amelynek Tolna megyei mentorai KÖRTE-tagok lesznek.
A tápiószelei Növényi Diverzitás Központtal együttműködve egy 2015 őszén véget erő génmegőrzési pályázat keretein belül tájfajtákból álló faiskolát hoztak létre. Több sikeres országos rendezvényt is megvalósítottak: 2011-ben itt volt Élőfalu találkozó, évente három alkalommal magfogó tanfolyamokat tartanak, 2013 nyarán pedig országos permakultúrás tábort szerveztek.
A KÖRTE nyitott a faluközösség irányába, a helyi rendezvények szervezése és a közösségépítés is hangsúlyossá vált az életükben. Létrejött a főként nagyszékelyi lakosokból álló KÖRTE-szimpatizánsok köre. A jövőben szeretnék elérni, hogy a KÖRTE egyenlő legyen a nagyszékelyi aktív emberek közösségével.
Nagybörzsönyi akciókutatásunk első gyakorlati eredményeként április 25-én elindult a helyi termelői piac a faluban. Mindez elsősorban egy maroknyi nagybörzsönyi lakos érdeme, akik az elmúlt hónapokban rengeteg önkéntes munkával megteremtették a piacnyitás feltételeit. Ám ők maguk is mondják, hogy a piac aligha létezne a Kisközösségi Program munkatársainak kezdeményezőkészsége és bátorítása, valamint az általuk bevont szakértők segítsége nélkül.
A szezonban a piac minden szombaton működni fog, az árusok sokféle termékkel (elsősorban finom élelmiszerekkel) várják a vásárlókat.
Nagybörzsöny után a szomszédos Kóspallagon is akciókutatást indítottunk. A cél ezúttal is az, hogy segítsük egy ökologikus helyi kisközösség kialakulását és működését – továbbá egyúttal tanuljunk is a folyamatból.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park területén található településen nyáron jártunk először a Málna Fesztiválon a Pandal Egyesület meghívására. December 6-án a Mikulás helyett (vagy előtt?) a Kisközösségi Program két munkatársa érkezett a kóspallagi művelődési házba, hogy elkezdjünk beszélgetni az együttműködési lehetőségekről.
A megjelentekkel folytatott több órás, élénk és termékeny eszmecsere eredményeként számos ötlet fölmerült (pl. piacszervezés lehetősége, szabadtéri közösségi tér kemencével stb.), amelyeknek megvalósulását a polgármester is támogatja. Első lépésként 2015. január 10-én Kóspallagon is elindítunk egy mini humánökológia tanfolyamot – a helyi igényekhez és érdeklődéshez igazítva.
Szeptemberben a Baranya megyei Alsómocsoládon járt terepmunkás csapatunk. Érdeklődésünk középpontjában a tavaly májusban bevezetett helyi pénz, a rigac állt, mégis, mint kiderült, ez csak egy a polgármester és lelkes szakértői csapata által indított kezdeményezések közül.
A rigac is hozzájárul ahhoz, hogy a lakosok életminősége javulhasson: például átgondolt házfelújítási programot találtunk, amelyben szívesen részt vesznek a helyiek. Emellett lehetőség nyílik többek között arra is, hogy a Start munkaprogram keretében termelt zöldségeket és gyümölcsöket helyi pénzen vásárolják meg.
Ezen kívül is számtalan projektben megjelenik az ökologikus szemlélet még akkor is, ha nem ezen van az elsődleges hangsúly. Példaértékű a szakértők bevonása a tervezési folyamatok egy-egy lépcsőjébe. Jelenleg is új, izgalmas folyamatok zajlanak (pl. mikrotérségi unió megalakulása), így érdemes lesz továbbra is odafigyelni erre a településre, amely nem egyszer a trendek előtt jár.
2009-ben már két alkalommal is interjúztunk Somogyvámoson, a Krisna-völgyi ökofaluban. Idén júniusban visszatértünk azért, hogy egy ottani közösségépítő, közösségfejlesztő módszert alaposabban megismerjünk, továbbá megvizsgáljuk, hogy máshol is alkalmazható volna-e.
A Krisna-völgyi közösségben már évek óta használják az Indiából átvett ún. tanácsadói vagy pártfogói rendszert. Ennek célja egyrészt az, hogy az emberi kapcsolatok megerősödjenek a közösségen belül. Másrészt pedig az, hogy a közösség tagjai személyes problémáik megoldásában segítséget kapjanak.
A somogyvámosi Krisna-tudatú hívők kisebb alközösségekre oszlanak, és minden ilyen kisebb közösségben egy ember vagy egy házaspár tölti be a tanácsadó szerepét, akihez személyes problémáikkal mások fordulhatnak. Emellett e kisebb közösségek minden héten egyszer csoportos beszélgetésre is összegyűlnek.
Kutatásunk alapján egyértelműen úgy tűnik, hogy a tanácsadói rendszer nem Krisna-tudatú, illetve nem vallási közösségekben is működtethető volna.
Terepmunkánk keretében a Fejér megyei Abán interjúztunk, ahol 2005 óta működik egy részvételi demokrácia kísérlet.
Az önkormányzati kezdeményezésű programban a település lakosságát kb. 200 fős utcaközösségekbe szervezték, ami kettős célt szolgál: egyrészt az utcaközösségeken belül a közös programok révén erősödnek az emberi kapcsolatok, másrészt az egyes utcák képviselői tagjai a magisztrátus intézményének. Ez a testület arra szolgál, hogy megtárgyalják a kisváros egyes fontos ügyeit. Az utcaképviselők mellett tagjai a polgármester, az önkormányzati képviselők, valamint helyben működő cégek, civil szervezetek és egyházak képviselői.
A kezdeményezéshez vezető útról és az indulás óta eltelt 9 év tapasztalatairól Aba polgármesterével, az egyik utcaközösség képviselőjével és a kultúrház vezetőjével beszélgettünk.
Régóta vizsgáljuk már terepmunkáink és szakszövegek segítségével a külföldi és magyar szívességbankokat. Március közepén Szegeden, a Waldorf-iskolában tettünk látogatást, ahol egy nagyon érdekes szívességbank-megoldással találkoztunk.
Az iskolán belül működő Szívességbank lehetővé teszi, hogy a szülők, tanárok, de még a tanulók is (hetedik osztálytól fölfelé) tallér segítségével tudjanak különböző szolgáltatásokat, használt tárgyakat, saját készítésű ékszereket, kézművesterméket adni-venni.
2008 óta működik a Szívességbank, jelenleg az iskola két lelkes tanárának vezetésével. Mintául egy egyesületi keretek között működő cserekör szolgált, de a módszer iskolában való alkalmazását ők dolgozták ki és fejlesztik tovább az évek során.
Legújabb innovatív ötletük a – Norvég Civil Alap támogatásával – frissen elkészült közösségi iskolakert gondozása a szívességbank bevonásával. Ez úgy történik, hogy a tanév során főként az iskola diákjai (6., 7. és 8. osztály) művelik meg a kertet tanórák keretén belül; hétvégenként és a szünetekben a Szívességbank tagjai gondozzák. A munkákat a Szívességbank Kert Munkacsoportja (tanárok, szülők, külsősök) koordinálja, a kertészeti tevékenység elvégzéséért tallért utal. Amikor beérik a termés, elsőként azoknak ajánlják fel tallérért, akik aktívan részt vettek a kertművelésben, a megmaradt terményeket pedig a többi szívességbank-tag viheti haza szintén tallér ellenében.
A szegedi Waldorf-szívességbank speciális helyzete miatt (intézményen belül működik) és a sok innovatív ötlet megvalósításával további inspirációt nyújthat a többi hasonló kezdeményezés számára is.
Terepmunkás csapatunk két kis abaúji településen, Hernádszentandráson és Göncruszkán interjúzott. Mindkét faluban nagyszerű, példaértékű kezdeményezésekre bukkantunk.
Hernádszentandráson Üveges Gábor polgármester vezetésével immár negyedik éve zajlik a Bioszentandrás program, amellyel a kis falunak lehetősége nyílt kitörni a rendszerváltás óta tartó sokszor reménytelennek tűnő helyzetből. A program keretében eredetileg önkéntesen 25 ember kezdett dolgozni.
Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet és Matthew Hayes szakmai segítségével a biocsapat ökológiai gazdálkodási képzéseken vett részt, majd eleinte 6000 m2-en, mára pedig 2,5 ha-on folytatnak biogazdálkodást. A termékeket helyben feldolgozzák, vagy frissen értékesítik (pl. Encsen a díjnyertes Anyukám mondta étteremnek szállítanak). A tervek szerint a program jövőre már önellátó lehet.
A program 2013-ban elnyerte az Európai Territoria Innovációs Díjat. A biogazdaságon kívül számos egyéb módon is megújult a falu: évi kb. 25 közösségi rendezvényt tartanak, tanodát nyitottak, a helyi fiataloknak pedig igyekeznek az iskolán kívül minden lehetőséget biztosítani a faluban (van például színjátszókörük, terveznek zeneiskolát nyitni stb.).
Göncruszkán hasonló helyzetből indulva a helyi református közösség indított el változásokat. Sohajda Levente lelkész a családi méhészetet az egyházközösségnek adományozta, s azt a közösség önkéntes munkával tartja fent. A méhészetből befolyó pénzeket arra fordították, hogy felújítsák és Tálentum Iskola néven újranyissák a helyi iskolát. A közösség a felújítást teljesen önkéntes alapon végezte, és a működtetésben is így vesznek részt.
Az iskola 2011-ben indult 16 gyerekkel, mára 12 településről járnak ide diákok. Speciális oktatási programot valósítanak meg, melynek során a gyerekeket problémamegoldásra és a közösségbe való beilleszkedésre nevelik. Jelenleg alsó tagozat működik, de szeretnék fokozatosan 8 osztályosra kibővíteni az iskolát.
Ezen kívül egy tangazdaságot is működtetnének, amelynek célja az lenne, hogy gyerekek megismerhessék és megszerethessék a háztáji gazdaságot, és reális alternatívát lássanak benne. Rengeteg, a helyi szegény gyerekeket segítő programjuk is van.
Mindkét kezdeményezés nagyon pozitív példája annak, hogy egy összetartó helyi kisközösség kitartó munkával milyen pozitív változásokat indíthat el a saját környezetében.
Terepmunkás csapatunk a Fejér megyei Pázmándon járt egy ökologikus kisközösség után kutatva. A Pázmándi Mesefalu Egyesület néhány éve alakult, amikor az alapítók hawaii utazása és egy ottani „mesefalu” kezdeményezés hatására arra jutottak, hogy érdemes volna itthon is útjára indítani valami hasonlót.
Hosszas mérlegelés után úgy döntöttek, hogy nem szeretnének elkülönült közösséget alkotni a településen belül, hanem a településen szétszórva, hálózatos elhelyezkedésükkel jobban tudnak a falu egészére is hatással lenni. A 10-15 főt számláló kisközösség minden tagja valamilyen környezetkímélő megoldást alkalmaz a háztartásában, és a közösség számára valamilyen szolgáltatást is nyújt.
A pázmándi termelőket számos módon támogatják, például az érdi Natúrkosár bevásárlóközösségbe szállítanak termékeikből, valamint jelenleg egy pázmándi termelői piac elindításán dolgoznak.
Idén tavasszal akciókutatást indítottunk Nagybörzsönyben. Ennek keretein belül egy helyi öko-kisközösség kialakulását szeretnénk segíteni. Első lépésként egy háztartászöldítő kört indítottunk el, most pedig újabb állomáshoz érkeztünk: egy 10 részesre tervezett, havi rendszerességű beszélgetéssorozatba kezdünk bele mindannyiunkat érintő érdekes és fontos, olykor életbevágó kérdések tárgyalásával.
Az első ilyen beszélgetésre 2013. október 12-én, szombaton 16 órától kerül majd sor. A felvezető előadásban az emberi történelem néhány kulcsfontosságú eseményét nézzük meg egy különleges nézőpontból: hogyan váltunk mi emberek az idők folyamán a bolygót ön- és közveszélyes mértékben átalakító élőlénnyé? Az előadó Takács-Sánta András lesz.
Nemrég Almásházán és Ligetfalván járt terepmunkás csapatunk, ahol a Göcsej Természetvédelmi Alapítvány tevékenységével ismerkedhettek meg.
Az Alapítvány már több mint egy évtizede folytat ifjúsági környezeti nevelést és oktatómunkát a helyi hagyományokról, természetvédelemről a drámapedagógia módszerét is alkalmazva. Az utóbbi években a tájfajta gyümölcsfák megőrzésével és szaporításával kiemelten foglalkoznak.
Rendkívüli népszerűségnek örvend a zalaegerszegi Göcsej Falumúzeumban megrendezésre kerülő márciusi oltónapjuk, gyümölcsészeti oktatást tartanak több zalai településen, de szerveztek már magbörzét is, illetve hosszútávon foglalkoznak hagyományos tájfajta gyümölcsfák felmérésével is.
Programjaiknak és jelenlétüknek köszönhetően egyre többen foglalkoznak a kertjeikben még fellelhető régi gyümölcsfák átörökítésével, de felhívták a figyelmet a hagyományos gazdálkodási formák jelentőségére is. Több apró göcseji falu hálózatában kialakulóban van egy tudatosan gondolkodó és együttműködő közösség, akik például bevásárlóközösséget is létrehoztak és helyi termékeket vásárolnak egymás között.
A pályázati nehézségekkel dacolva továbbra is a természetkímélő gazdálkodás és gyümölcsészet oktatására helyezik a hangsúlyt, különösen a fiatalok és a gazdálkodni vágyók körében.
Terepmunkás csapatunk egy korábbi kutatási helyszínen, Káptalantótiban járt, ahol a Liliomkert piac aktuális helyzetéről érdeklődött.
A 2007-ben alapított piac gyorsan országos hírnévre tett szert, ugyanis ez volt hazánk egyik első termelői piaca. Hivatalosan ekkor még nem beszélhettünk termelői piacról, mivel még jogi fogalomként sem létezett, és a túlzottan szigorú higiéniai előírások is sokáig akadályozták az elterjedésüket. Ám az akkor hatályos jogszabályokkal szembemenve – polgári engedetlenséggel élve – mégis elindult a piac.
Harmathy Ildikó kezdeményezése számtalan termelőnek nyújt fontos értékesítési lehetőséget, akik nemcsak a faluból és közvetlen környékéről, hanem sokszor az ország távolabbi régióiból is érkeznek. Ökológiai szempontból ideális lenne, ha a termelők és portékáik kisebb sugarú körből jönnének, de a Liliomkert különleges hangulata és az emberséges légkör ezt feledteti a vásárlóval.
Mára úgy tűnik, hogy az építési hatósággal is megegyezésre jutottak a terület használatáról, és a Vidékfejlesztési Minisztérium is elismerte a Liliomkertet hivatalos termelői piacként, amely mint ökologikus értékesítési és fogyasztási modell, úttörő jelentőségűnek bizonyult a termelői piacok hazai népszerűsítésében.
Májusban terepmunkás csapatunk a Szatyor bevásárló közösségről készített interjút Kármán Erikával, a Szatyor főszervezőjével. A közösség, amelyet néhány lelkes önkéntes indított el, évek óta működik Budapesten. Mára önálló egyesületük és boltjuk van.
Céljuk eredetileg az volt, hogy jó minőségű, egészséges (organikus) és helyi élelmiszerhez jussanak, mára azonban már tudatosan törekednek a környezettudatos és a fenntartható szemlélet terjesztésére is. Mintegy 30 helyi termelőtől szállítanak Budapestre élelmiszert (zöldséget, gyümölcsöt, lekvárokat, szörpöket stb.).
Alapvetően nem dobozrendszerként működnek (bár vannak egység csomagjaik is). Náluk a vevő maga állíthatja össze, hogy melyik termelőtől és mit rendel. Így a Szatyor sokkal rugalmasabban működik, mint a külföldön elterjedt CSA rendszerek. Rendszeresen szerveznek találkozókat a termelők és a vásárlók között, illetve számos egyéb programot is, ezzel erősítve a közösségi formát.
A Szatyor országszerte több hasonló közösség létrejöttét inspirálta (sok közülük ugyanezt a nevet viseli), illetve szorgalmazzák, tapasztalataik megosztásával segítik is ilyenek létrejöttét.
Márciusban terepmunkás csapatunk újra felkeresett egy korábban már meglátogatott helyszínt. A kerecsendi óvoda önkormányzati fenntartású konyháján 2010-ben átfogó reformba kezdtek az önkormányzat, az óvodavezetés és az élelmezésvezető összefogásával.
A konyha az óvodát és az általános iskolát látja el napi ötszöri étkezéssel, összesen 300 főt kiszolgálva. Alapvető célként tűzték ki az egészségesebb menzai étkeztetést, amely a gyermekek fejlődése szempontjából kiemelten fontos.
Ennek eszközeként számos újítást vezettek be, például több zöldségkrémlevest főznek, a késztermékeket, só és cukor használatát visszaszorították, az ételek elkészítésében pedig a frissességre törekednek.
Az alapanyagokat, amikor csak tehetik, a helyi termelőktől szerzik be, az önellátást pedig nagyban segíti az önkormányzati földeken közmunkások által termelt zöldség és gyümölcs. A menza reformja nemcsak a gyermekek egészséges fejlődését szolgálja, hanem az ökológiai fenntarthatóság felé is sikeres törekvés.
Gyulára egyszerre több dolog is vonzotta a terepmunkás csapatunkat. Az önkormányzat és a Gyulai Hangya Szociális Szövetkezet példaértékű, több területet összefogó programot dolgozott ki, és próbál megvalósítani a helyi gazdaság fellendítésére és a háztáji gazdaságok felélesztésére.
Földbankot hoztak létre, amelynek célja a mezőgazdasági területek aktív hasznosítása, elsősorban az elhanyagolt területek művelésbe vonásával és szociális alapú hasznosításával. A Háztáji Gazda Hálózat keretei között pedig többfajta vetőmag, palánta, facsemete és háziállat került kiosztásra az érdeklődők között.
A program a helyi termelőknek az értékesítésben is segít: létrehozták a gyulai védjegyet és faházakat helyeztek ki szerte a városban, ahol tudják saját és egymás termékeit árulni. A gyulaiak kapcsolatban vannak a tápiószelei génbankkal is, ahol a közmunkaprogram keretében tájfajták és őshonos növények továbbszaporításával foglalkoznak.
Terepmunkás csapatunk Szegeden járt, ahol a Csuhéj Szociális Szövetkezet vezetőivel készítettünk interjút. A szövetkezetben egy hagyományos népi mesterséget, a csuhépapucsfonást élesztették újjá. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségével együttműködve immár több mint egy éve hátrányos helyzetűeket foglalkoztatnak és vezetnek vissza (vagy éppen be) sikeresen a munka világába.
A csuhépapucs alapanyagául a kukoricatermesztésben hulladéknak számító kukoricacsuhé szolgál, amelyet helyi biogazdaságokból szereznek be. Az ország számos pontján és rendezvényén tartanak bemutatókat és vásárt, többek között Ópusztaszeren, a budapesti Hagyományok Házában és a szegedi Dóm téren.
A kezdeményezést jelenleg még pályázati pénzből finanszírozzák, amelynek meghosszabbítása azonban egy éve tolódik, így sajnos nem biztos, hogy ebben a formában fognak tudni tovább működni.
Terepmunkánk keretében magyarországi nádgyökérzónás és talajbiológiai szennyvíztisztítókról készítettünk interjúkat Sióagárdon, Aparhanton (Tolna megye) és Budapesten.
Ezen víztisztítási technológiák lényege, hogy a vízből a szennyezőanyagok nagy részét természetes úton, a nád vagy a fák gyökérzónájában természetesen előforduló mikrobákkal távolítjuk el.
Sióagárdon a kb. 1300 fős falu kommunális szennyvizét egy nádgyökérzónás telep tisztítja. A falu polgármesterével és a telep kivitelezőjével készítettünk interjút, akik elmondták, hogy bár a technológia maga működőképes, náluk problémák vannak vele.
Egyrészt a telep túlterhelt, mivel a tervezett két tisztítóműtárgy közül csak az egyik épült meg. Másrészt a lakosok fegyelmezetlenek, az esővizet a csatornába vezetik, ami további túlterhelést okoz, ezen kívül sokszor „nem odaillő” tárgyakat dobálnak bele, amik tönkreteszik a szivattyúkat.
Az 1100 fős Aparhanton ezzel szemben minden szempontból példaértékű nyárfás szennyvíztisztítót építettek. Itt a település polgármesterével, illetve Budapesten a telepet tervező mérnökkel készítettünk interjút.
Ezek alapján megtudtuk, hogy a telep kialakítása mindössze 14,5 millió forintba került (ez hagyományos szennyvíztisztító telep esetén ennek sokszorosa lenne), és 2001-es indulása óta egyszer sem szorult karbantartásra. Az üzemeltetése gyakorlatilag nem igényel energiát, teljesen ingyen működik. A faluban nincs csatorna, a szennyvizet két szippantó autóval viszik a telepre. Ez az egyetlen költség, ami az üzemeltetés során fellép, ezt az önkormányzat a vízdíjból képes keresztfinanszírozni. Mivel mindenkitől személyesen viszik el a szennyvizet, azonnal kiderül, ha valaki nem rendeltetésszerűen használja a rendszert.
A szennyvíz gravitációsan folyik a fák közé, ahol a talajban gyakorlatilag teljesen megtisztul. A telep „karbantartását” önkormányzati birkanyáj végzi, az állatok a fák között legelnek, így nincs szükség kaszálásra. A nyájból megoldható a helyi iskola étkeztetésének egy része, a fasorok ritkításából pedig bevétele is van a falunak.
A szlovákiai Zólyom körüli hegyekben fekvő ökofaluban, Zajezovában járt terepmunkás csapatunk. A 20. század közepe után jócskán elnéptelenedő Zajezovát 1989 után a hagyományos mesterségek és paraszti kultúra iránt érdeklődő fiatalok kezdték látogatni, és ezeket a hagyományokat feléleszteni.
Ezt később többen életformaként választották, és letelepedtek a faluban. Jelenleg közel száz olyan lakója van a falunak, akik többnyire önellátó, paraszti életmódot folytatnak. Létrehoztak saját erdei óvodát és alsó tagozatos általános iskolát is, valamint működtetnek élelmiszerbankot és szívességbankot is.
Közösségük a település szeres szerkezetéből fakadóan is inkább egy önkéntes, laza együttműködések hálózata, fő összetartóereje a paraszti életforma iránti elkötelezettség. Közösségi házukban gyakran szerveznek előadásokat, hétvégi kurzusokat az érdeklődőknek, illetve önkénteseket is fogadnak egész évben.
A közösség által támogatott mezőgazdaság egy különleges válfaját, valósítják meg a Nógrád megyei Herencsény községben az Ökotársulás biogazdaságban. Terepmunkás csapatunk nemrégiben ide látogatott el, és készített mélyinterjúkat.
Az 55 városi család közös tulajdonában álló földterületet a biodinamikus gazdálkodás elvei szerint, szakszerű irányítással művelik helyi alkalmazottak. A város és falu partnerségén alapuló modellben a tagok asztalára dobozrendszerben szállítva hetente friss bioélelmiszer kerül, ami a falubelieknek megélhetést nyújt. A gazdaságban közel 90 fajta növény terem az év során, mellettük pedig őshonos baromfikat is nevelnek. Egy mintagazdaság kialakításával a helyieket és az odalátogatókat is a föld természetkímélő művelésére szeretnék ösztönözni.
Szeged környékén is elindult a közösség által támogatott mezőgazdaság az Évkerék Ökotanya révén. Terepmunkánk során a szervezőkkel interjúztunk.
Szegedtől nem messze él egy házaspár, akik zöldséget termesztenek, állatokat tartanak, és az egész életvitelüket igyekeznek fenntarthatóvá tenni. Bő egy éve friss zöldséggel látják el vevőkörüket, közel 40 családot. Zöldségeik idén tavasztól hivatalosan is bio minősítést kapnak.
Hosszú távú céljuk, hogy főállásban folytassák ezt az életvitelt és minél több emberhez eljuttassák a tapasztalataikat, illetve motiválják őket, hogy a saját környezetükben hasonló kezdeményezést indítsanak. Bár bevallásuk szerint sok mindenen kell még javítaniuk, az érdeklődés irántuk egyre nagyobb, ami a szívből jövő lelkesedésüknek köszönhető.
Közösség által támogatott mezőgazdaság kezdeményezésre sajnos még kevés példa létezik Magyarországon, de a tahitótfalui Háromkaptáré egyelőre berobbanó sikertörténetnek nevezhető. Terepmunkásaink velük interjúztak.
Habár csak 2010 őszén indult a tervezés, de 2011-ben már 40 családot láttak el hetente biozöldséggel a mintegy 1 hektáros tahitótfalui gazdaságból. A szentendrei, váci és pilisszentlászlói családok a biopiaci ár alatt megbízható, egészséges élelmiszerhez jutnak.
Mivel a hetente egyszer érkező doboz tartalma csak az átvételkor derül ki, ez arra késztette a résztvevőket, hogy átalakítsák a korábbi berögzült főzési szokásaikat, ami úgy tűnik, nem okozott nagy nehézséget. Viszont cserébe új zöldségféléket és recepteket ismerhettek meg a közösségen belül.
Ez a fajta vevő-eladó kapcsolat nemcsak a fogyasztónak kedvező, de a termelő is nagyobb biztonságban van, hiszen az előre garantált, sőt előre fizetett bevétel miatt tervezhetőbb az egész éves munkája.
A Vas megyei Vépen található Magyarország első közösségi szélerőműve, amelyet 2005-ben avattak föl. Itt jártunk terepmunkán.
A szélerőmű egy év alatt átlagosan 1,2 millió kilowattóra áramot termel az országos hálózatra csatlakozva. A megépülés óta közel tízezer ember látogatott már el a szélerőműhöz, ahol interaktív bemutató várta az érdeklődőket. A vépi szélerőmű különlegessége az, hogy az általa termelt bevételből a település közvilágításának finanszírozásához sikerült három évig hozzájárulni, valamint a tervek szerint a lakosok is résztulajdonosai lehetnek majd a bővülő szélerőparknak.
Azonban a Magyar Energia Hivatal szűkösen osztott átvételi kvótái és az alacsony átvételi ár miatt erre még várniuk kell a vépieknek.
Terepmunkásaink októberben Tokajban interjúztak, egy különleges tanösvény kapcsán.
Habár a turistatérképek nem jelölik külön, a Tokaji-hegyen egy különleges tanösvényre bukkanhatnak az arra járók. A tanösvény egyediségét az adja, hogy nem az állami természetvédelem alakította ki, hanem egy lelkes helyi civil kezdeményezés eredménye.
A Tokaji Természetvédelmi Egyesület (TOTEM) tagjai egy helyi egyetemista szakdolgozata alapján tervezték és építették meg a tanösvényt, amely a kéktúra útvonal mentén halad. Közérthetően mutatja be a terület növény- és állatvilágát, tájtörténetét. A tanösvény jó terepet biztosít a helyi Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola diákjainak is, akik gyakorlati tanórák keretében látogatják.
Terepkutatásunk során a pénzalternatívák hazai példái után is érdeklődünk. Így találtunk a Suska Körre.
A Suska Kör egy úgynevezett szívességbank, ahol az emberek pénz közvetítése nélkül cserélhetnek termékeket, szolgáltatásokat. Immár harmadik éve működik stabilan, fizetőeszközük a Suska.
Alapelvük, hogy a rendszer ne legyen központosított, hanem minden tag egyénileg vállaljon felelősséget a kereskedés során. Budapesten, havonta változó helyszínen megrendezésre kerülő piacokon találkoznak, két piac között pedig egyéni „vásárlások” alkalmával.
Október végén a Suska Kör két szervezőjével készítettünk interjút.
Terepmunkás csoportunk nemrégiben Ópusztaszeren járt, ahol egy tavaly alakult ökologikus kisközösség tagjaival interjúztunk. A közösség fő érdekessége, hogy minden tagja tanyán él.
A SZÖSZ 2010-ben alakult 6 tanya részvételével, Ópusztaszeren és a környező falvakban található tanyák összefogásaként. Ez egy igen laza közösség: a tanyák nagyobbrészt a maguk dolgait és munkáit végzik, mivel az egymástól való távolságuk az 5-6 km-t is eléri.
A SZÖSZ tagjai nagyjából havonta egyszer találkoznak, az együttműködés többnyire beszélgetésekre (léleksimogatókra), közös főzésre és daltanulásra (nők) terjed ki. Időszakosan kalákát is szerveznek néhányuk területén, távlati terv egy iskola létrehozása.
A legérdekesebb talán a közösségben az egyéni sorsok és történetek gyűjteménye: a szövetség egymástól teljesen különbözőképpen odakerült egyénekből és családokból áll, igen hasonló és mégis sokszínű motivációkkal a tanyasi gazdálkodásra.
Hasonlóságok a tagok között: mindenki többnyire a tanyája (és nem a közösség) szintjén törekszik önellátásra, a vegyszeres gazdálkodást kerüli, a közvetlen szomszédjaitól többnyire elkülönül, a világ jövőjét bizonytalannak látja. Fő különbségek: vallásról, hagyományról való gondolkodás; gazdálkodási, önellátási célok és koncepciók.
A valóban fenntartható vidékfejlesztés egyik nevezetes hazai példájának helyszínére látogatott terepmunkás csoportunk a közelmúltban. Markóc ráadásul az ország egyik leghátrányosabb helyzetű térségében található.
Markóc egy Dráva melletti aprófalu, húsz családdal, nehéz anyagi körülményekkel és egy nagyon lelkes polgármesterrel, Lantos Tamással. A falu a mára híressé vált helyi gyümölcsészetével és az önellátásra való törekvésével vonta magára a figyelmünket.
A hajdan virágzó mezőgazdasággal rendelkező, valaha igen gazdag faluban megszűnt a nagyállattartás, földműveléssel igen kevesen foglalkoztak, a kertek jórészt elhanyagolttá, az emberek munkanélküliekké lettek.
A polgármester az Ormánság Alapítvány, a Szociális Földprogram és pályázatok segítségével igyekszik támogatni a lakosságot abban, hogy újra fellendüljön a falu élelmiszer-termelése. Ingyen osztottak tájfajta facsemetét, palántát, vetőmagot, csirkét az embereknek, amit ők nagy örömmel fogadtak. Ezzel újra nagy lendületet, kedvet és főként lehetőséget kaptak arra, hogy házuk körül minél több mindent megtermeljenek maguknak. Markóc látványos lépést tett az önellátás felé.
Terepmunkánk keretében 2011 februárjában két olyan településen interjúztunk, amelyek itthon élen járnak a geotermikus energia helyi hasznosításában.
A Szeged közelében lévő, mintegy 7500 fős Kistelek kistérségi központ. A termálvíz hasznosítására 2002-ben megépült a helyi igényeket kiszolgáló tanuszoda és fürdő. 2006 óta viszont már fűtenek is a vízzel. Jelenleg 11 közintézmény (pl. rendelő, gimnázium, kollégium, sportcsarnok) kapcsolódik a rendszerre, amelyben a 85 Celsius fokos termálvíz hőcserélőn keresztül biztosítja az épületek fűtését és melegvíz ellátását.
A rendszer nincs teljesen kihasználva, mintegy 70%-os szabad kapacitással működik. A szabad kapacitás kihasználására a kisteleki önkormányzat a közeljövőben további közintézményeket, valamint az épülő ipari parkot is rácsatlakoztatja a geotermikus fűtési rendszerre; továbbá a lakosság egy részét is ezen keresztül látnák el hővel és melegvízzel. A beruházást és az üzemeltetést a Magmaplus Kft. végzi, amelynek tulajdonosa az önkormányzat, valamint a szakmai részt biztosító Aquaplus Kft. – ez utóbbi 1998-ban és 2003-ban részt vett a közeli hódmezővásárhelyi geotermikus energiára épülő fűtési rendszer kiépítésében is.
Hódmezővásárhelyen a geotermikus energia felhasználásának története évtizedekre nyúlik vissza. Először 1968-ban egy termálkútra rákapcsolva már működött egy kisebb fűtési rendszer, majd a 80-as évek folyamán további kutakat is fúrtak. Igazi lendületet az 1990-es évek elején kapott a projekt, amikor gazdaságosságot és környezettudatosságot egyaránt szem előtt tartva az önkormányzat a programjába vette a közműrendszer kiépítését.
Az Aquaplus Kft. segítségével készült el 1998-ban az első, majd 2003-ban a projekt második része, amelynek eredményeképpen 3000 panellakást, valamint számos közintézményt (hivatalok, iskolák, uszoda, kórház) fűtenek és látnak el használati melegvízzel. Az üzemeltetést jelenleg a Hódmezővásárhelyi Vagyonkezelő és Szolgáltató Zrt. látja el. A projekt megtérülési ideje 8-9 év, de tervezik egy további termálkör létrehozását is, ezzel az összes közintézményt és további lakásokat bekapcsolva a rendszerbe.
...helyi ökoközösséget alapítanál bárhol a világban és szakmai segítségre van szükséged!
...ha csatlakoznál egy már létező magyarországi közösséghez, de nem találtad még meg az igazit!
...a már meglévő közösségeddel szívesen inspirálódnátok, szívesen cserélnétek tapasztalatot más kezdeményezések képviselőivel (pl. az Új Koma Háló tagjaival)!
...úgy gondolod, szakmailag érdemes volna együttműködnünk!
...szívesen járulnál hozzá anyagilag a Kisközösségi Program céljaihoz!
Te is hiszel abban, hogy kisközösségek nagy változásokat idézhetnek elő?
Ha lehetőséged van “befektetni” a Kisközösségi Programba, akár rendszeresen, akár csak egy-egy alkalommal, bármekkora pénzadományt hálásan fogadunk. Adományod kulcsfontosságú számunkra, mert működésünket az önkéntes munka mellett döntően magánszemélyek támogatásaiból biztosítjuk. Közvetlenül a Helyi Kisközösségek Nonprofit Kft.-n keresztül utalhatsz nekünk.
Bankszámlaszámunk: 16200151-00151601 – MagNet Bank
IBAN (nemzetközi számlaszámunk): HU31-16200151-00151601-00000000 SWIFT code: HBWEHUHB, MagNet Bank
Mire fordítjuk a jelenleg beérkező támogatásokat?
Az Új Koma Háló szervezési és működési költségei – a támogatások segítenek abban, hogy közreműködésünkkel helyi ökoközösségek alakuljanak és működjenek minél több településen, továbbá tapasztalataikkal egymást is segítsék.
Országjáró terepmunkánk útiköltségei és munkadíjai – az adományok segítenek abban, hogy minél több ígéretes helyi fenntarthatósági kezdeményezést látogathassunk meg, illetve adjunk hírt ezekről kiadványainkban, honlapunkon és előadásaink során.
A Kiutak.hu portálunk fejlesztése – adományokból tudjuk finanszírozni a fejlesztési költségeit annak az oldalnak, ahol cselekvési tippekkel és tudásanyagok ajánlóival segítjük a formálódó és már létező helyi ökoközösségek működését.
Kérjük, adományozáskor jelöld meg, ha a fenti célok közül valamelyiket kifejezetten támogatni szeretnéd.
További támogatási lehetőség:
Segítő Bankkártya Program - Amennyiben a MagNet Banknál rendelkezel bankkártyával, a Segítő Bankkártya Program keretében is támogathatod a Kisközösségi Programot.
Amennyiben úgy gondolod, hogy szívesen járulnál hozzá, hogy minél több helyi kisközösség váljon aktívan cselekvő részesévé az ökológiai fordulatnak, támogass minket!
Köszönjük, hogy adományoddal hozzájárulsz céljaink megvalósításához!
